2016. március 9., szerda

Magyaros zöldborsóleves

Gyerekkoromban a zöldborsó az idény jellegű zöldségek közé tartozott, mint az már említettem a zöldbableves receptjénél. Így, amikor eljött az ideje, ettünk levesnek, főzeléknek, vagy éppen francia salátának. Később, kamasz koromban, mikor a szüleim egy kertet béreltek, és már lehetett szedni saját termesztésű zöldborsót, mindig húzgáltunk ki mellé sárgarépát és fehérrépát is (most már tudom, egyelésnek nevezik), sokszor nem volt vastagabb a ceruzánál, de isteni ízt adott a borsólevesnek. Csak megmosni kellett és mehetett a levesbe, emlékszem, mindig többet szedtünk, mert a felét megettük nyersen, mire a levesbe került. Abban az időben a galuskák zsírral készültek, egyszerűen azért, mert zsírral készült minden, vajat, vagy margarint süteményekbe használtunk, ott is csak a krémekhez.


Elkészítési idő: 60 perc
Hozzávalók: 4 adag

0.5 kg zöldborsó
1 db sárgarépa
1 db fehérrépa
1/2 db zellergumó
1 kávéskanál pirospaprika
1 ek étolaj
1 tk cukor
1 ek finomliszt
2 tk ételízesítő
1 fej vöröshagyma
1 csokor petrezselyemzöld

galuskához:
5 dkg vaj
1 db tojás
3-4 ek rétesliszt


Egy fazékban, az olajon, 1 tk sóval és a cukorral megdinsztelem a kockára vágott répákat, zellert és zöldborsót.
Amikor már majdnem megpuhult minden, megszórom finomliszttel, elkeverem, egy kicsit pirítom, rászórom a pirospaprikát és felöntöm 2 liter vízzel.
Beleteszem az ételízesítőt, az egészben hagyott vöröshagymát és, lassú tűzön, 20 percig főzöm.
Közben a réteslisztből, tojásból és vajból, kevés sóval, lágy galuskatésztát keverek, majd egy teáskanál segítségével a forrásban lévő levesbe szaggatom, és 5 percnyi lassú forralással, készre főzöm.
Tálalás előtt, kiveszem belőle a vöröshagymát és megszórom apróra vágott petrezselyemzölddel.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése